Észak-Amerikából hozták be Európába a 20. század
elején, s azóta az óvilág számos folyójának meg szokott lakójává
vált, sőt azokban a holtágakban, ahol kedvező körülményekre talált,
valamennyi halfaj közül ez a legszaporább. A legigénytelenebb halak
egyike, a rendkívül oxigénhiányos, eliszaposodott vizekben is megél,
s táplálék dolgában sem válogatós, a bentosz (vagyis a vízfenék és
az üledék élővilága) híján növényi táplálékkal is beéri. A leső harcsától
eltérően a törpeharcsának 4 pár bajusza van, és sajátos szerve a
hátán levő zsírúszó is, amely a már említett lazacféléket kivéve
egyedül rá jellemző. Nappal általában a vízfenéken rejtőzködik, este
és éjszaka indul élelemszerző körútra. Közvetlenül a fenék fölött
úszik, és bajuszával végigtapogatja a terepet, nem akad-e valami
fogára való. Ívása idején, májusban és júniusban a nőstény a fenék
talajába mélyített fészkébe rakja ikráit, nemegyszer akár 13 ezret
is, s a hím ettől fogva nemcsak az ikrákat őrzi, hanem egy ideig
kikelt ivadékait is, amelyeket apró rajokban terelget, vezetget.
Levélcím: BHM.hu 7300 Komló Bajcsy u. 11/2 E-mail: info@bhm.hu