Ponty

Legismertebb és legnépszerűbb halunk. Hazánkban sok fajta ponty él, amelyék több szempontból rendkívüli mértékben eltérnek egymástól. Az alakbeli eltéréseket a „profilindex"-szel szoktuk kifejezni, vagyis azzal a számmal, amely megadja, hogy a test hosszúsága hányszorosa a test magasságának. A nyurga ponty profilindexe 3,5-4,5 között változik (1. ábra). Testének hossza tehát átlagosan négyszerese a magasságának. A tőponty (2. ábra) indexe 3-3,5. A tógazdaságokban kitenyésztett nemes pontyok (3. ábra) profilindexe még ennél is kisebb: 2-2,5. De a pontyfajták pikkelyezettségben és színben is jelentősen eltérnek egymástól. A nyurga ponty és a tőponty testét nagy pikkelyek borítják. A test színe felül sötétbarnás, oldalt aranysárgába megy át, a hasa világossárga. A tógazdasági nemes pontyok is lehetnek pikkelyesek. Vannak azonban közöttük tükrös pontyok (4. ábra), melyek a testének java pikkely nélküli, csupán középtájt és a hátvonal alatt húzódik egy-egy pikkelysor. Az ún. tőponty teste teljesen csupasz, csak a farok közelében találni néhány pikkelyt. A tükrös és bőrpontyok testét vastag, sötétbarna, sötétzöld bőr fedi, amely csak a has felé világosabb.

A tógazdasági tenyészpontyoknak horgászati szempontból is nagy a jelentőségük. Igaz, hogy a nyurgaponty szilajabban védekezik a horgon, mint a zömökebb fajták, csakhogy lassan nő. Jó, ha öt-hat nyerse korában eléri a 30 centiméteres hosszúságot, amikor is súlya 70-80 dkg. A tógazdasági nemes ponty jobban értéksefti a táplálékot, háromnyaras korában többnyire meghaladja a kilogrammos súlyt, s egyben a kifogható legkisebb méretet. Ezért a horgászvizek halállományát csakis gyors növekedésű nemes ponttyal érdemes fejleszteni. A ponty ívása rendszerint május elején kezdődik, amikor a víz hőfoka eléri a 17-18 °C-ot. Az ívás azonban néha július közepéig is elhúzódik. Bár testsúly kilogrammonként közel 150 ezer ikrát rak le, természetes utánpótlására legtöbb természetes vizünkön alig lehet számítani. A vízszabályozások miatt ugyanis kevés a sekély vizű, füves szélterület. Az áladás-apadás váltakozása, pedig sokszor szárazon hagyja az ikrát. Emellett az ikra a legtöbb halnak kedvenc tápláléka. Az utánpótlás mai fő módszere a kétnyaras, 20-40 dkg-os ivadék ponty kihelyezése. A Ponty fogása korlátozás alá esik. Tilalmi ideje május 2-tól június 15-ig tart. Kifogható legkisebb mérete 30 cm. Naponta 3 darabnál főbbet kifogni tilos. Vizeinkben többnyire 1-3 kg-os súlyban kerül horogra. De nem ritka a több kilogrammos, sőt 10 kg-on felüli sem. A legnagyobb példányok 20 kg körüliek. A ponty hazánk valamennyi nagyobb vizében őshonos. A folyóvizekben nagy vándorutakat tesz meg. A nagyobb tavaszi áradások idején igyekezik kiszökni az árterekre, ahol a kiöntésekben mindent megtalál, ami szaporodásához és táplálkozásához szükséges. A legjobb életfeltételeit az 1-2 méter mély, csendes, víznövényzettel borított vízrészeken találja meg. Ilyen területek kisebb-nagyobb tavaink, valamint a Tisza, a Duna és a Körösök holtágai. A ponty már ivadékkorában csapatosan jár a part menti sekély, gyorsan melegedő vízrészeken, ahol tömegesen talál apró állati planktont. Csoportos vonulását később is megtartja. A pontyok harmonikaszerűen előrenyújtható szájukkal feltúrják az iszapos feneket, és felszippantják a fenékiszapban tömegesen tenyésző, apró álcákat, férgeket. De felkeresik a part menti vízinövényzetet is, ahol rengeteg táplálékot találnak a növényzet szárán és levelein férgeket, rovarokat, kisebb-nagyobb rákféleségeket, csigákat, vándorkagylót. Ennek kemény héját torokfogukkal törik fel. Elfogyasztják egyes növények fiatal hajtásait és termését is. Általában azonban a pontyra - még több kilogrammos korában is - a horogra alig tűzhető táplálék és a lassú legelésző életmód a jellemző. Táplákozását, étvágyát több tényező befolyásolja. Ezeketérdemes figyelemmel kísérni, ha meg akarjuk magunkat kímélni az előrelátható csalódástól.

Mindenekelőtt a víz hőfokának változásaira kell figyelemmel lenni. Késő ősszel, amikor a lehűlő vízben elpusztul a természetes táplálék java része, a ponty elvermel. A téli időszakban alig vesz magához táplálékot. Télen csak az erőművi hűtőtavak meleg vizében lehet pontykapásra számítani. Tavasszal, amikor a víz melegedni kezd, s megindul a természetes táplálékképződés, a ponty is elhagyja téli vermét, és a víz sekélyebb, melegebb part menti részére vonul. A víz hőfokának növekedésével egyre nő az étvágya. Április közepén már számos vizünkön számíthatunk pontykapásra. Május-szeptember hónapokban, a 20-25 °C-os vízben legjobb az étvágya. Előfordul, hogy időnként még októberben, novemberben is jól kap. Annál meglepőbb, hogy a legjobb nyári időszakban néha napokra megszűnik a pontykapás. Ennek több oka lehet. Egyik a ponty frontérzékenysége. Az időjárási frontok hazánkat többnyire az Atlanti-óceán felől közelítik meg. Átvonulásuk előtt egy-két nappal - sokszor több napon át - déli-délnyugatira fordul a szél, fülledtté válik a levegő, és jelentősen csökken a légnyomás. Ezekben a napokban a pontynak nincs étvágya. De étvágytalanná válik a ponty a folyóvizekben is, ha erősebb az apadás.

Ezzel szemben a front átvonulásakor és utána megjavul az étvágya. Kisebb-nagyobb esőben, északnyugatira forduló szél mellett rendszerint jól kap. Ugyancsak megnő az étvágya, ha lassan árad a víz. Befolyásolja a pontykapást a napszak is.

A nyári meleg időszakban legtöbb vizünkön a hajnali, kora reggeli és a napnyugta előtti órák a legjobbak. A délutáni vakmelegben nem kap. Kora tavasszal és késő ősszel viszont a kapások zöme a déli és délutáni órákra esik. Ez azonban csak általános szabály, amelytől egyes vizeken jelentem lehet az eltérés.