 |
Küsz (Szélhajtó küsz).
Apró, 8-12 centiméter hosszú, nyúlánk hal. Teste ritkán éri el
a 15 centiméterem hosszúságot. Oldalát, hasát ezüstösen csillogó,
apró pikkelyek borítják. Ráta zöldesszürkés színű. Szája felfelé
nyíló .
Hazánk szinte valamennyi álló- és folyóvizében megtalálható. Kora
tavasztól őszig nagy csapatokban jár a víz felszíne közelében.
A víz színére hulló apró rovarfélékre, valamint a víz által sodort
táplálékra vadáguk. A nyári hónapokban a küszcsapatok szinte állandó
mozgásban vannak, és falánkan kapnak a közelükben vízre hulló csalétekre.
Szeptembertől a víz mélyebb részeire húzódnak. Késő ősztől alig
foghatók horoggal.
Az ívás május-júniusra esik. Ilyenkor tömegesen keresik fel a gyorsan
melegedő, part menti füves részeket, a Balatonon a mólók követi
borító moszatszőnyeget.
A küsz horgászata:
Jó csalihal. Hosszúkás alakja, eleven mozgása miatt különösen a
süllőzők kedvelik. A 10 centiméternél nagyobb küszök csukázáshoz,
harcsázáshoz is megfelelnek. A küsz kitűnően fogható horoggal.
Fogásához válasszunk 2,5- 3 méter hosszú, vékony, könnyű bambusznád
vagy teleszkópos botot.
Kössünk
a bot végére 0,10 - 0,12-es zsineget. Fűzzük át ezt egy parányi,
hosszúkás úszón, a zsinór végére pedig kössünk fel egy 16-20-as
horgot. Úszónak a lúdtoll tömör fehér részéből levágott 3-4
centiméteres darab is megfelel: ezen varrótővel fűzzük át a zsinórt.
Az utóbbi
esetben ólmot ne erősítsünk a zsinegre. Csalétkül legjobb a
házi légy, a különböző apró rovar, a parányi szöcskedarab, a
csontkukac.
A csalit a bot lendítésével, ostorozó mozgással juttassuk a
víz színére. Ha a csali a csapat közelében hull a vízre, a küszök
rárohannak. Amint az úszó eltűnik, azonnal vágjunk be. Ha az
első dobásra nincs
kapás, ismételjük meg többször is, mindig más és más irányba
hajítva a csalétket.
|