Dévérkeszeg

A küsz, a bodorka és a vörösszárnyú keszeg elsősorban mint csalihalak jelentősek. A dévérkeszeg azonban nem csupán ízletes falatot nyújt, hanem horgászata - tömeges előfordulása miatt - igen szórakoztató is. Ezért részletesebben foglalkozunk vele.
Teste lapos és igen magas. A testhossza alig több, mint 2,5-szerese a magasságának. Színe a hátán zöldesszürke, oldala csillogóan ezüstös, az idősebb példányokon sárgás árnyalattal. Hasa fehér. Úszói palaszürkék. Parányi feje van. A szája - a pontyéhoz hasonlóan harmonikaszerűen előre nyújtható, félig alsó állású. Ívása májusra, június első felére esik. Az ívás időszakában a hímek testén apró nászkiütések mutatkoznak, az ikrásokén pedig vöröses foltok.
Horogra rendszerint a 10-30 dkg-osak akadnak, de nálunk sem ritka a kilón jóval felüli példány. A hazánktól északra eső országokban gyakran fognak többkilós példányokat is. A dévér valamennyi nagyobb vizünkben őshonos. A folyókban, tavakban, holtágakban egyaránt megtalálható. Különösen kedveli a lassú folyású, mély vizeket, a nagyobb, mély vizű tavakat. Előszeretettel tartózkodik az erőművek alatti kavargó vizekben. Nagy csapatokban jár a víz mélyén, ahol lárvák, álcák után túrja az iszapos feneket. A nyári hónapokban a sekélyebb part menti részeket, a nádszéleket is felkeresi. Ilyenkor a süllőtartásokon a víz magasabb rétegeiben is megtalálható.
Táplálkozása, igen változatos. Egyaránt fogyaszt növényi és állati eredetű táplálékot. Planktont, alsóbbrendű rákféléket, különböző álcákat, lárvákat.

A dévérkeszeg horgászata:

Horgászata kora tavasztól késő őszig egyaránt eredményes. A legjobb fogási időszak július elejétől szeptember végéig tart. Ebben az időszakban kellően előkészített, jól etetett helyen, finom szerszámmal egész nap - még a déli órákban is - kapás kapást érhet. Érzékeny, jól beállított úszóval az etetéssel odacsábított csapat szinte valamennyi tagját kifoghatjuk, sőt folyamatos etetéssel újabb és újabb csapatokat csábíthatunk nagyobb távolságról a horgászhelyre. Az eredményes dévérezésnek két előfeltétele van: a minél finomabb, érzékenyebb szerszám és a jól előkészített, etetett hely.
Ami a felszerelést illeti, a fenekező- és az úszósfelszerelés elvileg egyaránt alkalmas dévérezésre. Figyelemmel azonban a dévér óvatos, finom kapására, a fenekező módszert csak azoknak a tapasztalt, kitűnő reflexű horgászoknak lehet ajánlani, akik nem rendelkeznek csónakkal, és így kénytelenek a partról, sokszor 25-30 méterről dévérezni. Ilyen távolságról sikeres bevágás csakis egészen vékony zsinórral, egyetlen, állandóan kézben tartott bottal lehetséges. Annál eredményesebb a dévérezés csónakból, osztott súlyú felszereléssel. Csónakunkat - lassú folyású vízen - 5-8 méterrel a horgászhely fölött horgonyozzuk le. Állóvízen álljunk háttal a szélnek. Így az úszót sem a vízfolyás, sem a szél nem mozdítja ki helyéből.
Az úszós dévérezőszerszám legyen a lehető legérzékenyebb. A bot vékony, hajlékony. Tavasszal, mikor a dévér a sekélyebb vizeket keresi fel, a 2,70-3 méteres bambusznád bot is megfelel. Más időszakban, amikor a meder 4-6 méteres mélységeiben tartózkodik halunk, jó, ha a bot hossza meghaladja a 3 métert. Legjobbak ilyenkor a 4 méternél hosszabb, teleszkópos üvegcső botok. A mély vízben annál nehezebb a szerszám kezelése, minél rövidebb a bot és vastagabb a zsinór.
Ha a dévérek átlagsúlya csak 15-30 dkg, ne használjunk 0,20-asnál vastagabb zsineget. Ehhez nemcsak a peremfutó, de bármilyen kisméretű tárolóorsó is megfelel. Úszónk legyen minél kisebb, törzse minél karcsúbb, antennája minél vékonyabb. Súlynak csupán néhány (4--6 darab, 2,5-3,5 milliméteres hasított sörétet vagy hosszúkás ólomdarabkát erősítsünk a zsinórra. A horog se legyen 10-14-esnél nagyobb. Ezt a szereléket közepes dévérezőfelszerelésnek nevezzük. Ha a víz mélysége meghaladja a bot hosszát, jobb a csúszó úszó, pamuttekercs ütközővel ellátva.
Ha a dévérek átlagsúlya csak 10-15 dkg, tovább kell finomítanunk a felszerelést. Válasszunk 0,12-0,15-ös zsinórt, 12-16-os horgot, még könnyebb, karcsúbb úszót és ennek megfelelően kevesebb sörétszemet. Ezzel a finom dévérezőfelszereléssel könnyen megfoghatjuk a nagyobb bodorkőt és a vörösszárnyú keszeget is. Mivel az utóbbira sekélyebb vízben horgászunk, nincs szükség 3 méternél hosszabb botra.
Előfordul az ellenkező eset is, amikor nagy dévér keszegek mellett pontykapásra is számíthatunk. Ilyenkor térjünk át a vastagabb, 0,20-0,25-ös zsinórra, a 8-10-es horogra és az ezeknek megfelelő, kissé nagyobb úszóra valamint a több ólomsörétre. Igaz, hogy ezzel a szerszámmal az apróbb dévért nem igen tudjuk megfogni, csak a 20-30 dkg-on felülieket, ugyanakkor azonban sikerrel birkózhatunk meg egy-egy méretes ponttyal is, legfeljebb tovább tart a fárasztás. Ez az erős dévérezőfelszerelés valamennyi nagyobb békés hal horgászatára (paduc, jász-keszeg, compó stb.) alkalmas úszós szerszám. Csupán a csalétket kell helyesen megválasztani.
Bár az osztott súlyú felszerelés többnyire jól beválik a dévér horgászatában, mély és kissé hullámzó vízen még ezt is felülmúlja a feltolós szerszám. Ezt használva a kapást nem az úszó víz alá süllyedése jelzi, hanem ellenkezőleg: az úszó antennájának hirtelen kiemelkedése a víz fölé.
Az etetés is nagyban előmozdítja a dévérezés sikerét.