Légykötések >> 1. Műlegyek mintájául szolgáló élőlények

Repülő rovarok és bogarak. Száraz és nedveslégy kötésénél veszünk mintát róluk. Mivel a Föld illetve hazánk faunájában a leggyakoribb élőlények, ezért a belőlük készült legyek változatait összeszámolni lehetetlen.

	Bolharák (Gammarus). Egyes magas hegyi vizek kivételével mindenütt nagy tömegben megtalálható. Átlag 1 cm hosszú, sarlószerű, szelvényezett, páncéllal borított, lapos testű lény. Jellegzetes oldalazó úszózásáról ismerhető fel. Zivatar előtt idegesen felúszik a víz tetejére. Mozgását (gyors felúszás, majd rövid felszíni tartózkodás után süllyedés) utánozva vad rablásra hergelhetjük vele a halakat. Az alábbi színárnyalatokban fordul elő: krémszín, világos mustárszín, zöldes olaj, barna.
	Tegzes (Trichoptera). Fejlődése során három alakban jelenik meg. Kirepült rovarként hamvas rozsdabarna, sötétbarna, fekete, szürke. Jellegzetes a lepkeszerű, de testén jóval tovább érő szárnya. Szárnytartását a műlégyen utánozni kell! Lárvaállapotáról kapta a nevét, ugyanis puha, sérülékeny testét homokszemekből, fadarabokból épített házba rejti. A lárva állapotot a bábélet követi. Eközben alakul ki a kész rovar egy apró kavicsokból álló „várban". A báb fejlődése végén felúszik, és egy vedléssel kész rovarrá (imágo) válik. Mind a lárva, mind az úszóbáb állapot egy-egy műlégy alapjául szolgál. A lárva mintegy 2 cm hosszú, szürkés, zöldes színű, ritkás, finom szőrzettel borított testű, sötétbarna lábú-fejű. Az úszóbáb feketés, barnás-zöldes, szürkés alapszínű, a lárvához hasonlóan hajlott alakú, szárnykezdeményei teste közepéig érnek és lefelé állnak, hasonlóan a lábakhoz.
	Szitakötő (Odonata). Tavakban a pangó részeket kedveli lárvája. Karcsú változatának imágója acélkék, illetve smaragdzöld. Lárvája is vaskos, 4,5 cm hosszúra megnövő. Ragadozó életmódot folytat. Lárvájának utánzatát hosszú szárú horogra kötjük.
	Álkérészek. (Plecoptera). A valódi kérészektől könnyen megkülönböztethetők, mert a kérészek három faroknyúlványától eltérően az álkérészeknek csak két faroknyúlványuk van. A lárvák teste tömzsibb a kérészlárvákénál, erős lábaival jól kapaszkodik a kövek alsó falén, gyors futással változtatja a helyét a víz alatt. Nagytestű változataik megléte biztosítja a patak pisztrángjainak jó gyarapodását. A lárva színe feketétől barnán keresztül aranyos-sárgáig változik. Az imágó nyugalmi szárnytartása - hasonlóan a tegzeshez - párhuzamos a testével, de nem sátorszerűen kétoldalt, hanem összerendezve, vízszintesen a hátán viseli szárnyait.
	Kérészek (Ephemeroptera). Számtalan változatuk tenyészik a folyóvizekben, valamennyit igen kedvelik a halak. Amíg a tegzesek tömeges kirepülése időszakos, tavaszra és őszre tehető, addig mindennapra esik valamifajta kérész kirepülése, főleg az esti órákban. Lárváikat állandóan kapdossák a pisztrángok, ahogy látóterükbe sodródnak. A kérészek színe annyira sokféle, hogy fel se lehet sorolni. A leggyakoribb színek: szürke, olajzöld, sárgásbarna, és a barna egyéb árnyalatai, egészen a csokoládébarnáig.
	Árvaszúnyog (Chironomidae). A lágy iszapban milliárd számra tenyészik. Tavakban, a szitakötő lárva meg a Tószúnyog mellett jelentős táplálékforrása a pisztrángnak.
	Bársonylégy (Bibio hortulanus, Bibio marci). Tavasszal, március-áprilisban nagy tömegben rajzik. Ebben az időben komolyan számolni kell vele, mert más rovar nem rajzik ilyenkor. Öt-nyolc milliméter hosszú, fekete legyecske. Patak mellett és tó mellett egyaránt előfordul.

Számtalan kisebb-nagyobb légy, darázs, bogár; lepke van még, amivel a pisztráng alkalomszerűen él, ezért a műlegyeknek olyan sokasága létezik, hogy a köztük való eligazodáshoz külön tudomány kell.

Vannak azonban olyan műlegyek is, amelyek nem hasonlítanak létező rovarra, és megint vannak olyan műlegyek, amelyek egyesek szerint ivadékot utánoznak, de ez bizonyíthatatlan. Az ilyen műlegyeket fantázialegyeknek nevezik. Minden gondolkodó és legyet fabrikáló horgásznak van néhány saját „légy-találmánya". Az ezekkel való kísérletezgetés igen nagy élvezet!

Forrás: Ragadozó halak horgászata