Véletlenül vetődtem erre a kis tórendszerre. Nem bántam meg. Üzleti útról érkeztem haza, megálltam enni pár falatot egy közeli kis büfében. Két spori önfeledten taglalta délelőtti horgászatát. Megszólítottam őket, öt perc múlva útban voltam a tóhoz, negyed óra múlva ott álltam a partján.

Esett az eső, mikor megpillantottam a vizet. Sáros volt, az égi áldás felkavarta, de így is lenyűgözött az a béke és nyugalom, ami ezt a szinte érintetlennek tűnő környezetet áthatotta. A tavacskák rögtön elnyerték a tetszésem. Nem nagyok, de tényleg csodálatosak. Számomra kifejezetten szimpatikus volt egy növényekkel benőtt, csendes kis rész. A fák ágai szinte a vízig hajoltak, a szemközti parton burjánzó vegetáció pedig teljesen befedte a víz szélét. Ideális haltartó hely. Hazafelé megálltam Váralján, érdeklődtem a tavak felől. A Váraljai HE kezelésében vannak, pontyot, keszeget, kárászt, süllőt telepítenek rendszeresen. Pergetni nem szabad. Gondoltam, hét végén benevezek egy szolid, pihentető horgászatra. Már előre dörzsöltem a kezem.

Vasárnap harmic-egynéhány fokos meleg, kora reggel kezemben egy matchbottal, másikban etetőanyagos vödörrel szálltam ki a kocsiból. Ameddig a szem ellát, kirándulók, családok tömege. Kinézett kis helyemre két fenekező bot bedobva, a parton focizó, sikongató gyerekhad.

Most biztosan mindenki azt hiszi, szitkozódva dobtam be a botot a kocsiba, és dörmögve indultam haza. Nem így történt. Horgászat ugyan nem lett a dologból, de összebarátkoztam jónéhány helyi és vendéghorgásszal, megsüvegeltem szép zsákmányukat. Egy népes társaság meghívott egy adag finom halászléra, majd végre kialudtam magam a parti fák hűvösében. Csodálatosan pihentető nap volt. Kell ennél több?
De legközelebb, ha horgászni is szeretnék, hétköznap megyek oda.