Csak ücsörgök itt és bámulom ezt az embert. Magam is meglepődtem, hogy nem zavart el, nem dobált meg és nem próbálta meghúzni a farkam. Letelepedtem hát mellé, s mivel továbbra is békén hagyott, nézem, ahogy horgászik.
Meleg van. Ilyenkor átok a bunda, bár vékony, nyári fazon. Mindegy. Azt hiszem, kicsit kinyújtózom itt a parton, ezen a lapos kövön, süttetem magam a nappal, s talán még el is szundikálok...
Hopp….az ember megfogta az első halat. Picike, ezüstös jószág, nagy szerencséjére leveri magát a horogról és a partmenti sásba esik. Ugorjak? Ne ugorjak? Ez az ember hala. És ha megrúg? Csak ne lennék ennyire éhes...
Közben a hal visszavergődött a vízbe. Hoppon maradtam. Sebaj. Jön még kutyára teherautó.
Azt hiszem, kicsit elbóbiskoltam. Arra ébredtem, hogy csobog a víz, és a horgász egy nagyobbacska keszeget emel a partra. Hmmm, az a gyönyörű ezüstös test, azok a csodálatos, vérvörös úszók…összefut a nyál a számban. Hogy is kaparinthatnám meg? Ha bekerül a hálóba, sosem lesz az enyém. Talán ha...
Miaúúú! Ha ez az elárvult nyávogás sem hatja meg, azt hiszem jobb lesz, ha odábbállok.
- Mi van, macska, éhes vagy?
Mély, dörmögő hangja van, ami megnyugtat. Teszek pár lépést felé, hátha megszán, ahogy soványan, az éhségtől szédelegve próbálok pár falatot koldulni. Hát senki sem sajnál meg engem? Miáúúúúú!

Heuréka! Karmom között ficánkol a keszeg, jóízű harapás a fejébe, és már el is csendesedett. Mmmm, mennyei! Mennyivel finomabb, mint az a büdös varangy, amit reggelire ettem. Még talán az egérhúsnál is jobb, bár a régi malom egereivel semmi sem veszi fel a versenyt.
Elfogyott a hal. Úgy érzem, már jóllaktam, ezért pihenek egy kicsit ezen a meleg kövön.
Kedvesnek tűnik az ember, néha rámnéz, dörmög valamit, sőt, az előbb idejött és megvakargatta a fülem. Doromboltam neki, ezt szeretik, bár a dorombolás inkább a halnak szólt. Szeretem adni az ártatlant, a szegény, elárvult kis cicust. Egy kóbor macska ne legyen önérzetes. Valamit valamiért.
Az ember - nevezhetném barátomnak is, de nem vagyok kutya - fog egy nagyobb halat és betette a hálóba. Ha jobban belegondolok, ezt hazaviszi és megeszi, de a maradékokat kidobja a szemétbe. Lám, már szedelőzködik is. Azt hiszem, vele tartok. Ki tudja, mit hoz a jövő.