Érdekességek
>> "ÜZENET" XIX.század végéről.
/Az írást Salamon Balázs küldte./
Horgászat
A hal megtévesztésére a igazi horgász az u. n. mesterséges legyeket használja
legszivesebben. Ugyanis a pisztráng, a lazac, a pérhal, általában valamennyi
nemes ragadozó, mint a horogsport főhalai, bogarakkal táplálkoznak s ezek fejlődésének
bármely alakjában oly előszeretettel kapnak a kinálkozó préda után, hogy akárhányszor
még a levegőbe is utána szöknek a viz felett röpködő rovarnak.
Eme tulajdonság reá vezetett arra is, hogy a nehezen gyüjthető, még inkább pedig
a horgon nehezen megtartható természetes rovarok helyett azoknak tollból, szőrből,
fonalból és szövetből készített utánzatait, sőt puszta képezelet alkotta ilyféle
készítményeket alkalmazzanak. Tényleg ily mesterséges legyek ma már száz és száz
változatban forognak közkézen angol nevek alatt, a legtöbbször az idő, sőt nap
szakának feltüntetésével, mikor horogra tenni ajánlatos. Ámde a jó horgász sohasem
indul eféle horgászkalendáriumok után, mert a viz fölött repkedő avagy a part
mentén nyüzsgő rovarok mutatják meg legbiztosabban, mi legyen a csali.
Mivel pedig a járás-keléssel okozott zaj, sőt testünk avagy a horog árnyéka is
elegendő a hal elriasztására, fontos kellék az óvatosság és a biztonság, utóbbi
főleg abban az értelemben, hogy a horog ne csak a kiszemelt helyre essen, de
ugy essen, hogy a légy a vizszinét lehető gyengéden érintse, hasonlóan ahoz,
amidőn a rovar kerül belé. A csalit pedző halat, a kézfej egyetlen mozdulatával
a horognyélre gyakorolt rándítással szokás a horogra nyársalni, mely mozgásnál
nem az erő, mind inkább a kellő pillanat megválasztása a döntő.
Még nagy halat is partra vethetünk gyengének látszó horoggal, ha a megfogott
halat a felnyársalás pillanatában nem emeljük ki a vizből, hanem az orsó eresztése
és meghuzása által előbb lassankint kifárasztjuk.
E nagy könyvért legyen a dicsőség az egész magyar művelődésé és legyen
belőle okulása és öröme minden irástudó magyarnak.
Budapesten, 1897 Karácsony havában /Pallas Nagy Lexikon/